Sziasztok.!Ez a menüpont egy sztori, ami egy lány kalandos történetét mutatja be:) Jó szórakozást!:D

 

 

 

2012 09 20

 

                                Kedves naplóm.!

 

A nap fénypontja a homokos(!!) kistanár volt énekórán,ráadásul eláztam.Részletek:Énekre bejött egy kistanár.Halljátok olyan pulcsi volt rajta mint valamelyik női(!!) részlegen,az egyik boltba.És csillogós kék topp volt alatta.Annyit röhögtünk!Egyébként hétvégére terveztünk egy kis korit a jégcsarnokba.Valójában azért megyünk el,hogy képeket csináljunk a videóhoz amit barátnőnknek csinálunk.4-en vagyunk:Kinga,Liza,Réka,és én,Anna.Már 5. óta barátnők vagyunk.Most a 8.-at járom.És hát Lizának már régebb óta tetszik Dávid.De most Ricsi tetszik neki.Borzasztóan zavaros egy lány..ráadásul az egyik pillanatban Dávid,a másikban meg Ricsi.Érdekes lesz ez a tanév is.Úgy kezdtem az évet,hogy nyáron fülig beleestem egy srácba.Egy nyári taborban ismertem meg.Mindegy erről később.Szóval Réka az akire mindíg számíthatok.Tudom,hogy ez most uncsi de lesz izgalmasabb is.Kinga folyamatosan túlpörög,ő szokott előhuzakodni ötletekkel.Na mindegy mára ennyit.

 

UI:Ti mit csinálnátok ha barátnőtöket azzal a sráccal kéne összehozni aki nektek is tetszik?

 

 

 

Kedves Naplóm.!

 

Hú de rég nem írtam beléd!Ma voltam edzésen(tánc) befejeztük a sort amit elkezdtünk.Semmi különös.Felmentem facebookra ellenőrizni meg lecsekkolni hogy mi történt.Egyszer csak bevillan egy chat ablak:Szia,mizu?-Ez így tök normális lett volna,de az írt akitől nem is reméltem:A táborból a srác,Milán!Váá sikítoztam volna de végül egy laza:semmi kül,milyen a gimi?-mondatot toltam vissza.

 

-Hát meg lehet szokni..és veled mi van?

 

-Semmi..tényleg borzalmas a felső..főleg a 8.-de el sem hiszem hogy tényleg érdekli.Már keresni kezdtem a kandi kamerákat amikor válaszolt:

 

- Nyár óta gondoltál rám?Meg van még a kép?

 

- Igen meg.Elmélkedtem egy kicsit a táborról maradjunk annyiban..

 

És itt a csevelyünknek hivatalosan is végeszakadt ugyanis a kutyát kellett levinnem..most komolyan.Ennél szerencsétlenebb nincs..

 

 

 

UI:Szerintetek mit akarhat tőlem?Tipp?

 

 

 

 

 

Kedves Naplóm.!

 

Azóta Milán nem keresett..Vajon mi lehet?Vagy csak játszadozott velem?-ilyesmi kérdéseken merengtem,mikor mentem a suli kapuján kifelé.De megtorpantam.Ez nem lehet igez!Ő állt a kapuban!Ő csakis ő!!Milán várt ott!Meglepődtem..ő lazán intett egyet,aztán közelebb jött:

 

-Hát te mit csinálsz itt?-kérdeztem tőle meglepetten.

 

-Csak ki akartam deríteni,hogy a kutyasétáltatás ürügy volt-e hogy lerázz..De úgy látom nem,mivel örülsz nekem..

 

-MI?!Ez nem igaz!-tagadtam le.

 

-Akkor menjek el?-láttam,hogy mosoly bújkál az arcán így meglöktem és elmentünk sétálni.

 

-Hé a buszt el kell érnem!Kiáltottam fel hirtelen,mikor felébredtem a 'rózsaszín ködből'.

 

-Mikor megy?-kérdezte.

 

-Háát..úgy 5 perc múlva.

 

-Akkor még eléred..fussunk!-mondta,én meg el akartam kezdeni gondolkozni,de minden erőmmel azon voltam hogy gyorsan fussak.

 

A buszt elértem,de elköszönni nem tudtunk.Csak intett egyet lazán,jelezve ő végre hajtotta feladatát,és már ment is.Annyi mindent akartam tőle kérdezni..de végül felszálltam a buszra.Ahogy hazaértem felmentem facebookra,de ő offline volt.Szerintem nem fogunk beszélni a jövőben.Teljesen beleestem ez kétségtelen.

 

UI:Á megőrülök,hogy nem tudom mit gondol..

 

 

 

Kedves naplóm.!

Teljesen összetörtem..csak játszott velem!Mert a státusza is azt mutatja hogy kapcsolatban van.A profilképén is egy csajjal van.Épp jókor.Online volt: 

 -Szia-írt rám.

 - Szia.Nem tudtunk elköszönni..

 -Ja télleg..észre se vettem!

 -Ezt hogy érted?

 -Én nem akartam elköszönni..-írta

 

Ekkor könnyekben törtem ki..-Ó hát akkor nem is baj..remélem boldog vagy a barátnőddel!-írtam neki,majd kiléptem és egyszerre jött ki belőlem minden.Miért jött akkor vissza,és játszott velem?!Mi vagyok én?!Valami marionett?Vagy egy plüss,aki jó ha nincs más?Ordítoztam,kiabáltam,sikítottam volna.De nem tehettem meg..Liza hívott..Amikor hallotta hogy sírok,próbált megvigasztalni,de nem tudott..senki nem tudott..

 

UI:Az utolsó szemét dög akit ismerek!Valami zene amire jót lehet sírni??

 

 

 

Kedves naplóm.!

 

Egy hét telt el.Amikor kijöttem a kapun ő ott állt.Átnéztem rajta.Vagyis megpróbáltam..Intett és mosolygott.Mikor el akartam menni mellette megfogott és visszahúzott:

 

- Hé most mi van?

- Mi van?!Ha facén bunkó vagy akkor legyél itt is!-erre értetlenül nézett.

 -Mi?!Én nem voltam bunkó!

 -Aha persze..csak te nem akartál elköszönni,meg semmi..

 -Nem tudom miről beszélsz..-mondta mire én kínomban elnevettem magam.

 -És a lány a profilodon?

 -Vele járok.-igen ennyi kellett..megpróbáltam visszatartani a könnyeimet,de nem hiszem,hogy jól lepleztem csalódottságomat.

 -És most mit vársz?Hogy majd a karodba ugrok és felajánlom magam?!Vagy mit?!-kérdeztem.Majd kitéptem magam a karjából és elmentem.Nem jött utánam.Ennyi volt..Amikor már kezdett begyógyulni a seb..

 

UI:Ezt nem hiszem el!Próbálok erős lenni de legbelül még mindíg fáj..

 

 

 

Kedves naplóm!

 

Azóta nem beszéltünk..de nem is érdekel!Végre jól éreztem magam,és elfelejtettem ezt az egészet..3 órára.Mert hát eljött a szombat,és Liza,Kinga,Réka,Dávid és Bence meg én mentünk korizni.Amúgy a srácok csak véletlenül voltak ott.De sok kép készült és nagyon sokat hülyéskedtünk.Húúh kifáradtam teljesen.Gondoltam felnézek facebookra amikor csörgött a telefonom.Liza volt az:

 

 -Szia!Képzeld járok Ricsivel!!

 -Váá ez nem lehet igaz!Tényleg?-őszintén örültem neki,mégis valami fura érzés fogott el..

 -Igen.Nemrég kérdezte meg én pedig igent mondtam.

 -Ez nagyszerű!De vigyázz!Nem fogok darabokra tört szivet sepregetni..-utalni próbáltam de Liza nem kapcsolt..mindegy elköszöntünk én meg végigdőltem az ágyamon.Elkezdtem gondolkozni..

 

UI:Remélem nem játszik a barátnőm érzéseivel!

 

 

 

Kedves Naplóm!

 

Hát gyorsan eltelt a hétvége megint hétfő!Ohh..hétfőn van a legrosszabb órarendem.Ráadásul ma írtunk irodalomból.És megnézhettem Lizát Ricsivel..mit nem mondjak egészen összeillenek.Kinga folyamatosan úú-zott nekik,Réka meg meglepődött kicsit vállat vont majd ment tovább a gondolatmenete.Jó tudni,hogy ez őket is hidegen hagyja.Amikor mentem haza kit láttam?Milánt a csajával..Mostmár nem érdekelt annyira de azért egy kicsit furi volt..azt hiszem még nem vagyok teljesen túl rajta..de olyan 100/80.Az azért jó arány..nem?Hazaérve felnéztem facé-ra.Meglepetten vettem észre volt egy olvasatlan üzenetem.Az mégjobban meglepett kitől:

 

Szia!Csak azt akarom mondani,rég nem beszéltünk.. Azt akarom kérdezni,hogy amúgy miért is haragszol rám?Ha a lányról van szó igen szeretem.Csak kíváncsi voltam rád..válaszolj!

 

Üdv:Milán

 

Na ez nagyon meglepett.Rögtön írtam is neki vissza:

 

Nem feltétlenül..a legkevésbbé sem zavarna ha csak róla lenne szó.Nem értem miért játszottál velem,vagy miért kerestél meg..erre még nem nem tudom a választ..és nem feltétlenül zavar..képzeld nekem is van életem!És amúgy láttalak titeket ma.Szóval nem tudom mit akarsz..

 

 

 

Kedves Naplóm!

 

2 hét telt el azóta hogy írtam.Ma a suliban nem volt semmi különös..barátnőimtől elköszöntem,mentem volna ki a buszmegállóba amikor valaki elállta az utam.Nem néztem fel,csak egy:bocs arrébb mennélt-tudtam kinyögni..

 

-Hé már nem is köszönsz?-tudtam,hogy ki az de nem akartam válaszolni..Erre olyan történt amiről álmoldni sem mertem.Megfogta az állam,felemelte,majd mélyen a szemembe nézett:

 

-Na meséld el min duzzogsz!-nem hiszitek el de annyira jól esett.Aztán belemerültünk a beszélgetésbe.Elmondta hogy a gimi nagyon kemény ritkán tud fentlenni..aztán rákérdeztem a nem akartam elköszönni témára.Nagyot nézett:

 

-Mond te nem nézed a beszélgetéseinket?

 -Hát tudod folyamatosan olvastam de csak a kutyasétáltatós beszélgetésünk van..

 -Dehogy is!Van még kettő amiben olyan bunkó voltál velem!

 -Mi?!Ez nem igaz!-de elkezdtem futni és annyit mondtam,hogy szia majd beszélünk,busz.Hát nem fogok hazudni az orrom előtt ment el..ő valahogy sejtette,hogy ez lesz.Felajánlotta hogy elkisér egy darabig.Hát végülis miért ne?De mielőtt elindultunk megjelentek a 'sziámi ikrek'.Amúgy Lilla és Lola volt,de mindenki csak ikreknek hívja őket mert ugyanaz a vezetéknevük és hasonlítanak egymásra.Osztálytársaim.Kitalálhatjátok egyből odajöttek:

 

-Szia Anna!Na mi van felszedtél egy csövest és be sem mutatsz?-mondta Lola.Hát igen..ő a bátrabb példány.De mielőtt válaszoltam volna Milán gyorsabb volt:

 -És te mégis mit akarsz?Esetleg szóba elenyedni velem?Vagy keresztbe tenni Annának?!Hát nem fog sikerülni!Egyébként 5.-es létedre jó bátor vagy a csatlósoddal.A csatlós szóra Lilla is felkapta a fejét.

 -Csatlós vagy te!-csak ennyit tudott kinyögni.Szánalom.Hirtelen azt sem tudtam hogy köszönjem meg.Nagyon hálás voltam,de mivel indulnom kellett ezért egy köszit nyögtem ki aztán elindultam.Ő egy szia majd beszélünkkel búcsúzott,én pedig elsiettem.

 

UI:Végre minden helyreállt!Végre!De jól esett amikor megvédett!Szerintetek?

 

 

 

Kedves Naplóm!

 

Ma elég zűrös napom volt,és holnap is az lesz.Ma futottunk 10 percet tesin,és röpdoga volt matekból..remélem nem írják be!Holnap pedig év eleji nyelvtanból.Hát az,hogy a 8. nehéz beigazolódott.Most nem futottam össze senkivel :) Barátnőm kikísért a buszmegállóba (különleges alkalom)egyébként csak azért,hogy ne kelljen annyit várnia a fogorvosra. Most keresgetek zene mixelő programokat Kinga ajándékának a szerkesztéséhez.Húh..hazamentem megtanultam aztán fel kelett mondanom anyának.De nem vagyok stréber még mielőtt valaki félreértené!Azt meg sem említem,hogy a maximálisat várja el tőlem,így egy kis hiba is számít a szemében.

 

UI:Remélem találok programot.Kívánjatok sok sikert!

 

 

 

Kedves Naplóm!

 

Programot találtam az a jó hír.Viszont nagyon el vagyok havazva és csak kis időm van a naplóírásra.Ma összevesztem Lizával,hogy én nem is örülök nekik meg én minden áron szét akarom választani őket.Ráadásul kifigyelt magának az összes tanár és engem küldözgetnek mindenhova.M-mel azóta nem nagyon beszéltem,nem is nagyon voltam fent facén.Szinte minden feladatot rám sóztak..Huh..Szóval,most a kis 'társaságunk' két részből áll:Én és a Többiek.De van egy csaj az osztályban,Rebi akivel tökre megértjük egymást,és elvagyunk.Lizának nem tetszik,ezért meghívták Rebit is a bulijukra ami állítása szerint 'nagyon zsír' lesz.Hát sok sikert.Végre feljutottam facebookra.Ott várt egy üzi.Vagyis egyet jelzett ki a facebook,de egy csomó jött ugyanattól a személytől.Ez volt M.És kaptam még Lizától,Kingától és Rékától is.Kinga és Liza gyűlölködő üzenetet írt azt ide nem írom le.Réka viszont meglepett..Azt írja sajnálja,hogy így összekavarodtak a dolgok.De ne mondjam el Lizának,hogy szóba állt velem.Ö oké,erre nem tudok mit mondani.Viszont M levele egészen feldobott.Azt írja hogy miért tűntem el,meg kéne neki egy kis segítség lány ügyben.Na erre nagyot néztem..szerintem ő a barátjának tekint és majd velem beszél meg mindent..hát igen fiú-lány barátság,az egyik fél mindig többet akar alapon elkezdődött a szigorúan baráti kapcsolat.Egy kérdőjelet írtam vissza és azt,hogy mondja bátran én segítek neki.Épp jókor ültem le a gép elé mert ő is online volt.Így kezdőthettett a 'hasznát veszem,hogy lány barátom van' csevely.Hát igen kérdezett elég sokat.De nem bánom mert így legalább beszélhettünk.Kérdeztem én a zeneprogramot,ő pedig a csajt aki elvileg 'annyira nagyon szép'.Hát még beszélgettünk,amikor meglepő dolog történt,a chatet illetően:Szivet írt!

 

Megkérdeztem tőle:-Szerintem azt a szivet félreírtad.. :D

 -Nem,az szándékos volt.Erre nagyot néztem.És nem csak azért mert ezt írta.Hanem azért,mert utána rögtön offline lett.Pedig most nagyon örültem volna ha meg tudjuk beszélni a dolgokat.De hát nem így alakult.Közben kész lettem a meseíróval,vagyis a mesével.Végre!Amúgy egész jó lett.Word-be írtam és két helyesírási hibám lett benne,mire elkezdi nevelőapám:"Ez olyan mintha sms-ben azt írnám hogy bocsi,hogy csúnyán írok".Néztem rá egy arccal azt meg kell hagyni.Na megyek.Holnapra sokat kell tanulnom..

 
 UI:valahogy sosem tudunk beszélni amikor fontos lenne..ez fura

 

 

 

Kedves Naplóm!

 

Hát nem volt egy fáklyás menet belépni a suliba úgy,hogy az egész osztály utál.Pedig a többieknek semmi rosszat nem tettem!Leültem volna a szokott heoyre, de ott voltak ők. Így hát másik padot kellett keresnem magamnak. Nem baj úgyis gyakorolnom kellett az egyik sort amit táncon tanultunk, hogy jól menjen. bekapcsoltam a telómon a zenét, de úgy, hogy csak én halljam,és elkezdtem táncolni. Minden örömömet, fájdalmamat beleadtam.. Mikor felnéztem azt vettem észre, hogy az egész felsó figyel. Uhh de ciki! De hát mit csinálhattam volna, ha már néztek..Mi van?!-kérdeztem,mire a suli legmenőbb fiúja félrehívott:

-Szia
-Szia
-A tánc amit 'előadtál' az nagyon jó volt..nem akarsz te is ,,csapattag" lenni?
-Hát oké,legyen.-mosolyogtam rá.
-Zsófi mindent elmagyaráz.

Fogalmam sem volt ki az a Zsófi ,de miután Patrik (a srác) odahívta Zsófit, minden világos lett. amúgy egész jófej azt hiszem ő lesz az új 'spanom' (így mondják ugye?? :D).Elmondott mindent amit tudnom kell,és megállapította hogy ,,az öltözködésemmel nem lesz gond" és szünetben várnak a törzshelyükön. A második emeleten lévő padokból álló valamit hívtak annak. Viszont valami nem tetszett. Liza úgy nézett rám mintha..nem is tudom mi lennék.Miután visszamentem Rebi a nyakamba ugrott:

-Na mi volt??ha?? Na mondj már valamit lécci!Azért ilyen izgatott mert Patrik tetszik neki.  Rebit is vittem magammal a szünetben, örültek is neki, mert kicsit nagyobbak az 'adottságai' , amivel tisztában is van. :D

UI:Rámírt Milán.Sietek!

 

Kedves Naplóm!

Amióta beléptem a menőkhöz a suliba megváltozott az életem. Az időmre, és a tanulásomra nem hat ki. Ugye hétfő után gondoltam nem lesz semmi baj. Aha meg ahogy azt elképzeltem..
Rebivel egyszerre érkeztünk, együtt mentünk oda Patrikékhoz. Jól elvoltunk egészen addig amíg Lizáék meg nem jöttek. Réka integetett Liza viszont köszönés nélkül elkezdte mondani a mondandóját:

-Hé Patrik! Csodálkozom, hogy ezzel a lúzerrel barátkozol! (Rám gondolt) Ennél még Loláék is elviselhetőbbek. Javaslom, hogy inkább mással barátkozz. Patrik először felvonta a szemöldökét, először rám, majd Lizára nézett. Én is csak néztem. De Liza folytatta:- Csak közlöm, hogy egy nagy hazug disznó!
 Na erre felkaptam a fejem.

-Azt még elnézem ha lelúzereznek, de hogy én hazug! Normális vagy?- az egész felső minket nézett, de ez most mellékes.-Szánalmas, hogy irígykedsz és így akarsz bosszútállni. 

- Persze arra irígykedek, hogy szarul táncolsz, ronda vagy, és 'hót' kövér. Aha persze. Na itt betelt a pohár. Elkezdtem én is mondani a saját igazam, viszont olyat tett amit nem gondoltam volna róla. Van az udvaron egy ,,mászóka féleség" és mellette vannak a padok. Egy kicsit vastagabbak a lécek ezért nem vettem észre hogy rajta állok, Liza viszont igen. lelökött,és olyan szerencsétlen vagyok, hogy a kezemre estem. A többiek odaszaladtak hozzám, Zsófi pedig szólt a tanárnak, hogy hívjon orvost. Mindenki ijedten nézett, hogy most mi lesz. Még egy kicsit Liza is. de megjött a kocsi és anya is szóval indultunk. És  eltört a kezem, mint később kiderült..

 

Kedves naplóm!

Nem volt a legjobb nap törött kézzel suliba menni. Patrik kérdezte hogy segítsen-e valamit. Megráztam a fejem.

-Mert eltört a kezed meg is némultál?-elnevettem magam. Páran rajzoltak a gipszemre. Legszivesebben odaadtam volna Lizának a számlát..hamar eltelt a nap. Mentem haza és kit láttam meg a kapuban? Milán. :D Amikor végignézett rajtam aggódva kérdezte:

-Mi történt?
-Háát..Liza
-Tudhattam volna..Hol van most??
-Hagyd majd elintézem..De azért köszi.Rajzolsz a gipszemre?
-Még szép!-örülök, hogy barátok vagyunk, bár ezt nem mondom neki sűrűn..Leültünk egy padra, és miközben rajzolt beszélgettünk. én tanácsot adtam neki, egy lánnyal kapcsolatban. tetszik neki de nem tud vele úgy beszélni mint pl. velem. Na szóval miután megbeszéltük a 'gondjainkat' hazamentem. Hát igen..Szeretném ha velem járna, de valahogy mégsem..8.-os vagyok és így belegondolva ez korainak tűnik.(Sokak szerint agyban vagyok 16 :D) mindegy. Megtanultam és felmentem facebookra. Az első észrevételem: Milánnak más lett a profilja..egy kép amin velem van! Még a táborba fotózkodtunk egy sort . A 'csaja' kiakadt rá nagyon..Ezt onnan tudom hogy nekem is írt:-Szia. Csak azt akarom megkérdezni, hogy honnan veszed a bátorságot, hogy Milánnak irogass?? mit képzelsz ki vagy te?! Szálj le róla!

-Figyelj csak! Jó barátok vagyunk Milánnal, de semmi több! Amúgy meg most is rólad kérdezett, és tanácsot kért, rólam le lehet szállni! Hát nem lesz olyan fényes a kapcsolatunk..láttam a kommenteket. Sokan írták hogy jól mutatunk együtt. Egy bizonyos baráti szinten.

 

 

Kedves Naplóm!

Utána viszont minden összekavarodott. Kezdjük az elején.Ahogy beléptem a suliba odamentem Patrikékhoz. De akkor még nem tudtam, hogy ma jönnek a tavalyi 8.-osok ( mostani 9.-esek ) suliba látogatóba. Egyébként semmi különös nem volt Liza még mindíg utál, mert jól elvagyok Patrikékkal, de fogta és egyszerűen odajött. Patrik egyből elém állt ( :D ) és megkérdezte mit akar.

- Rebivel szeretnék beszélni. Négyszemközt..

- Oké megyek! 

Ahogy elmentek Patrik engem hívott félre: - Figyelj! - kezdte - már égen el akarok mondani valamit. Szeretlek! - mondta ki, én pedig meglepetten néztem rá.

- Mi?! - kérdeztem

- Sajnálom azt hittem te is így érzel.. - MEGCSÓKOLT!! 

Amilyen gyorsan csak tudtam elrántottam magam tőle, ( törött kézzel elég nehéz egyébként ma veszik le a gipszet) de ekkor megláttam a kapuban Milánt. Komolyan mondom köpni - nyelni nem tudtam! Milán után szaladtam : - VÁRJ MÁR MEG! kiáltottam.

- Mégis miért?! Hogy végignézzem , hogyan smárolsz mindenféle szeméttel?! Vagy miért?

- De nem én csókoltam meg! 

- Ja hogyne, ha nóannyira nem akartad miért hagytad?!

- Szrinted gipszes kézzel olyan könnyű?! Amúgy is ma veszik le..

Milán szemében olyan gyűlöletet láttam.. Fogta Patrik felé indult, magabiztosan, mégis bizonytalanul. 

- Mit akarsz csinálni? - kérdeztem tőle. 

Patrikhoz ment:

- Csá Milán mi a szitu?

Milán kelletlenül köszönt, majd elkezdett kiabálni. Érdekes most mindenki csendbe maradt. Nem írnám le miket mondtak egymásnak.. Elkezdtek.. VEREKEDNI.! Életemben először vettem a bátorságot, és megpróbáltam megakadályozni, hogy nagy balhé legyen. Közéjük álltam:

- Srácok hagyjátok abba!

- Te ebbe ne szólj bele! - mondta M . De én nem hagytam

- Komolyan!fejezzétek be!

De nem hagyták abba. Sőt! Még inkább verekedtek.. 

- Na jó nekem elegem van belőletek! - beszaladtam a wc - be. Zsófi utánam jött.

- Na nyugi, ez csak egy kis fiú bunyó! Kanosak :D

- hülye! :D 

- Gyere menjünk vissza.. - győzködött

- Jó..

Mire visszamentünk Rebi és Liza a tanárral ott álltak, és a tanár éppen Milánt szidta le, és Patrik ellenörzőjét kérte. M-el és Patrikkal nem állok szóba többet! De most komolyan.. Normálisak?! Amikor este felmentem fae-re Milán azonnal rámírt:- Szia!
Nem válaszoltam rá, azonnal kijelentkeztem. Szerintem jogos..

UI.: Milánt ki fogom zárni a dolgaimból.. most nagyon aragszok rá és Patrikra is.

 

Kedves Naplóm!

MIre észbe kaptam november eleje volt. 2 hete nem írtam vissza Milánnak és Patrikkal sem beszélek. Ami elég nehéz, mivel egy társaságban vagyunk, de megoldom. Ma mentem a suliba, és Milánt pillantottam meg a kapuban. Azonnal megfordultam, és a hátsó ajtó felől közelítettem meg a sulit. Valahogy sejthette, hogy ez lesz, mert a hátsó ajtónál utolért. Én csak lehajtott fejjel próbáltam tudomást sem venni róla, de ő MEGFOGOTT ÉS VISSZAHÚZOTT, majd körém fonta a karját! 

- Meddig akarsz még duzzogni? - kérdezte és mosolyra húzta a száját.
- hmm.. Meddig is?! Szerinted olyan jó volt látni titeket verekedni? Nem mintha a verekedés ilyesztene vissza, csak a tudat..És nem értem, hogy lehettél ilyen.. Egy lányt meg lehet védeni úgy is, hogy nem fajul verekedésbe.
- De te is hasonlóképpen viselkedtél volna a helyemben.. nem? 
- Nem. Ha téged lesmárolna valaki, hagynám, hogy Te intézd el, nem pedig én.
- Oké sajnálom! Egy pillanat.. tényleg pont neked szabadkozom?! Ez röhej!
- Ha szerinted röhej miért békültél ki velem annyiszor, vagy éppen miért ölelsz még mindig?! - a szavak hallatára még mindig szorosan ölelt.
- Mert nem tudom.. valami megmagyarázhatatlan üresség tátong bennem, ha nem vagy velem. Több vagy barátnál, de kevesebb mint egy barátnő..
Nagy levegőt vettem, és félve kérdeztem meg: - Akkor most mi legyen? 
- Nem tudom..
- Figyelj, ha már itt tartunk.. én szeretlek! De nem úgy mint egy barátot, hanem sokkal többet érzek! És azért nem mondtam el, mert láttam, hoigy van más.. és hogy te nem így érzel, de ez az egész felemészt, és már nem tudtam tovább visszatartani.. - ezt most tényleg kimondtam?! Vááh mi lesz ebből..- .
- Erre nem tudom mit mondjak.. mennem kell, szia :). És egy puszit nyomott a homlokomra. Hogy lehettem ennyire hülye?! Most komolyan.. 
A suli viszonylag gyorsan eltelt, nem volt semmi érdekes, vagy figyelemre méltó. Otthon egy üzenet várt....Erikától! Vajon mit írt? 

Szia. Köszönöm, hogy tönkretetted az életemet, és mindent elrontottál.! ezt még meg fogod bánni! 
Mi van?! Én nem csináltam semmit. 

Csörgött a telefonom.. Milán volt az. Szerintem most megtudom, mire gondolt..

- Szia
- Szia mi volt Erikával?
- Szakítottunk.. Miért?
- Kaptam tőle egy 'kedves' levelet..
- Mit írt?
- 'Szia. Köszönöm, hogy tönkretetted az életemet, és mindent elrontottál.! ezt még meg fogod bánni!' 
- Nyugi, úgyse gondolja komolyan.! - nyugtatott
- De miért szakítottatok?
- Mondjuk úgy, hogy kicsit felkavart a 'szerelmi vallomásod'..  Találkozunk a főtéren?:D
- Aha miért ne? Fél óra és ott vagyok! 
- Oké szia
- Szia

Akkor most mi van? :D Mindegy megyek a főtérre!;)

 

Amikor odaértem nem láttam sehol. Megszivatott?! Nagyban ezen gondolkoztam amikor valaki hátulról rámugrott és elborultunk. M volt azt: - De szemét vagy!:D - mondtam neki röhögve- Elengedsz?-kérdeztem, majd lemászott rólam.- Köszi :) Ez mire volt jó?
- Kiváncsi voltam, hogy sikitassz-e de nem. - mosolyodott el. 
- És hogy hogy a főtérre hivtál?
- Mert találkozni akartam veled :D 
- Milyen megtisztelő - hülyültem tovább. 
- Hát igen. - témát váltott. - A hercegnőnek van kedve esetleg sütizni?:) Meghívnám.. 
- Igen menjünk :D

Szóval a süti az finom volt. Muszáj volt rákérdezenm viszont az Erikás témára.. Nagyon kíváncsi vagyok rá:- De figyelj már.. Ezzel az Erikás témával mi van? Nem értem..
- Az az igazság, hogy én se értem..
- Micsoda? 
- Lehet, hogy csak azért vagyok vele, mert valakinek a hiányát akarom pótolni.. De az a valaki pedig túl szép álomnak minősül, és nem tudom mennyire illenénk össze...
- És ki az a valaki? :) 
- Aki éppen ma vallott szerelmet nekem..- Ez most omoly?! Úristen! Akkor én vagyok az?- Szóval te lennél az, de nem tudom.. Lennél a barátnőm?
- Ez..ez..ez most komoly? - alig birtam megszólalni az örömtöl..lehetséges?
- Igen, teljes mértékben.. 
- Persze, hogy szeretnék! Tudod mennyi ideje várok erre?- huppsz ezt nem kellett volna. 
- Ez komoly? - nevetett fel Milán.
- Igen - nevettem vele. 

Kézen fogva sétáltunk hazafelé. Annyira boldog lettem ettől az egésztöl.. az örömöm viszont nem tartott sokáig...

Ahogy hazaértem azt láttam, hogy anya sütit süt este 8-kor! Akkor már tudtam, hogy valami nem stimmel..
Már a muffinomat ettem nagyban amikor: - Kicsim beszélnünk kéne valamiröl..
- MI az? - kérdeztem.
- Tudod.. Eric nem talált munkát itthon és.. külföldön kapott munkát szóval.. Ki fogunk költözni Londonba.
- MICSODA?! 
- Én tudom, hogy nehéz megemészteni, de azt kell nézni néha ami nem csak a saját érdekünk..
- NEM költözök ki Londonba!NEM fogok mindent itthagyni!
- Milyen mindent? - kérdezte szórakozottan anya.
- A barátaimat, a sulit.. a barátomat! 
- Ez nem rólad szól, nem kivánság műsor, nem te döntöd el megyünk és kész!
- Kényszerithetsz,de arra nem, hogy jól érezzem magam.. Jó éjt!

Este hallottam, ahogy arról beszélnek, mennyire önző vagyok. Nem érdekelt. Megpróbáltam felhivni Milánt: -Szia, valami baj van? - kérdezte.
- Igen. Nagyon nagy.. Kiköltözünk Londonba! :(
- Hogy mi??
- Mivel Eric külföldön kapott állást kiköltözünk!:/
- Ez most komoly?
- Igen..
- De akkor.. szakitanunk kell.. hacsak nem távkapcsolat.. De annyit vártam rád! - erre elmosolyodtam.  
- Én is rád! Ezt azért ne felejtsd el :) 
- De akkor is.. most kezdtünk el járni és...
- Majd honlap megbeszéljük, mennem kell, szia
- Szia

Nem örülök neki. Nagyon nem.

 

Kedves Naplóm! 

A mai nap sem volt fenékig tejfel. És hogy miért?

Ma kibékültem Patrikkal. Hallotta, hogy éppen Zsófinak mondom a London témát és odajött: - Komolyan kiköltöztök? 
- Igen.. miért?
- De akkor jövőre nem foglak látni..
- Amugy se látnál .. - emlékeztettem, hogy ez az utolsó évünk.
- Jó, de akkor is itt lennél, nem messze.. Egyébként! Bocsánatot szeretnék kérni..
- Megbocsájtok, már régen nem haragszok :) De én nem megyek ki az biztos! Milyen lenne már kint? Nem is tudok normálisan angolul! 
- Ezt nevezik kételynek. Nyugi minden rendben lesz- nyugtatott Patrik. 
Ricsi és Liza is odajöttek hozzánk:
- Szia Anna, minden rendben? - kérdezte Ricsi.
- Ki fogunk költözni Londonba! Én nem akarok! Főleg, mert Milánt sem akarom itthagyni.. 
- Apropó, gratulálok, sokáig! - mosolyodott el Ricsi.
- Honnan tudod?
- Hé én vagyok az egyik legjobb spanja szerinted?
- Még hogy a lányok pletykásak! - nevettem fel.
- Mikor mentek?
- Jövő héten, szerdán. Van 8 napunk addig..-feleltem sóhajtva.
Liza különösen csendesnek tünt, nem ezt szoktuk meg tőle. Biztos tervez valamit. Remélem nem ellenem. :D

Ma a suliban nem olyan volt a hangulat mint általában. Mindenkinek lefoglalta a gondolatait vagy az én utazásom, vagy a maga baja. Igen a második logikusabb. Kimentem a mosdóba, láttam, hogy Liza éppen a sminkjét igazitja meg. Nem nagyon foglalkoztam vele. Egyszer csak kiabálásra lettem figyelmes: - Mi van? - kérdeztem Lizátol. 
- Valaki bezárt minket! 
- Az lehetetlen. Ki akarna bezárni? - kérdeztem szórakozottan. - Biztos csak nehezen nyilik. Megpróbáltam kinyitni, kevés sikerrel, mert nem nyilt. Valaki tényleg bezárt minket! De ki? 
Liza ordibált, hisztizett, csapkodott, bosszankodott. Nem lettem volna a cuccai helyében, mellesleg Au! Jó én sem vagyok normális, beleképzelem magam egy szájfény helyébe. 
- És most hogy jutunk ki innen?! - kérdezte idegesen. 
- Várunk. - feletem nyugodtan.
- És mégis meddig?! 
- Amig valaki ki nem nyitja a wc-t. Előbb-utóbb valakinek csak kell wc-znie, rájön, hogy zárva van, megkeresi a kulcsot és kinyitja. - vázoltam le a gondolatmenetem Lizának. Látszolag megnyugodott, mert leült mellém a földre. Egy idő után megszólalt:
- Miért vagy ilyen normális velem?
- Ezt hogy érted? 
- Én mindig szivatlak, de te mégis kedves vagy velem. 
- Mert nem akarok életem végéig veszekedni veled. Egyébként mi bajod velem?
- Neked olyan tökéletes az életed.. sosincs semmi bajod, normális barátaid vannak, van egy rendes pasid, a családod..
- Most mondtam, hogy kiköltözünk Londonba! Szerinted..?! Se pasim, se barátok, marad a család, aki önzőnek tart, mert nem akarok mindent feladni, és elköltözni. Nagyon jó tényleg.
- Én szeretnék bocsánatot kérni.. azt hiszem kicsit elragadott a hév.. Tekintsd úgy, mint egy búcsú ajit. - mosolygott felém. Ez komoly? Bocsánatot kért? Álmodok? Ja nem, ez a valóság, hiszen az irritáló szóröviditések jelen vannak. 
- Én megbocsájtok..de miért csináltad ezt? Vagyis azt... :) 
- Mert nem tetszett, hogy nem örültél nekünk, ráadásul tudtam, hogy neked is tetszett előtte Ricsi. 
- Akkor sem választottalak volna szét titeket! Ráadásul tudod és tudtad, hogy nekem Milán tetszik..

Kinyilt a wc ajtó és az egyik tanárunk lépett be rajta: - Na végre, hogy megvagytok! Ki zárt be titeket? 
- Nem tudjuk.. - feleltük kórusban. 
- Nyomás órára! - ez minden tanár mániája. Imádják mondani, hogy nagy bajban vagy, gyerük órára, még ne pakolj a csengő a tanároknak szól (akkor a becsengő is?:D) és ehez hasonló mondatokat. De az óra negyedét ellógtuk akaratlanul is. És a legjobb, hogy nem kapunk igazolatlant!Haha:D Viszont a bocsánatkérés meglepett.. Lehet, hogy csak a pánik okozta, mert félt, hogy bent ragadunk? Ááá nem hiszem, annyi esze csak van:) Oké ez gonosz volt... Szünetben beszéltem Ricsivel: - Képzeld, amíg a mosdóban voltunk Liza bocsánatot kért..
- Komolyan? Na nee - kérdezte enyhe iróniával a hangjában. 
- Te zártál be?:D
- Neeeeem én nem tudok semmi ilyesmiről.. 
- Jól van na elég lesz az iróniából - mosolyogtam rá. Azért rendes volt tőle.
- És akkor most 'barinők' vagytok?
- Ne beszélj így kiráz tőle a hideg!:) De azt hiszem igen.
- Végre!Győzeleeem!
Ott hagytam, had örüljön, és Patrikékhoz csatlakoztam.  
- Hát én sem fogok veled ballagni az biztos.. - mondtam neki.
- De a balagásra gyere el minden féle képpen!:D
- Még jó! Megnézem, hogy fogtok bénázni a táncnál!
- Jól van ezt megjegyeztem! - tettette a sértődöttet.
- Tudod, hogy csak viccelek:)
- Persze. Amúgy szerinted Rebi jó csaj?
- Én nem vagyok lezbi, emlékeztetlek..
- De akkor.. szép?
- Nem ronda, de kinek mi a szép. Miért?
- Nekem tetszik.
- Akkor rajta!:D Kapd el tigris!:'D
- Kösz - röhögött. De Rebi felé vette az irányt. Komolyan elmegyek motivációs szónoknak!:DD
Az idő nem nagyon akart telni. Talán azért, mert tudta,hogy beszélnem kell Milánnal. Mintha összefogott volna ellenem, direkt lassabban telt... Vagy én vagyok hülye? Az utóbbi valószínűbb..Mindegy valahogy eltelt a nap, és mehettem haza. Milán a kapuban várt.
- Szia - és adott egy puszit.
- Szia:) 
- Akkor most mi lesz? - kérdezte enyhén aggodalmaskodva.
- Nem tudom.. A zenekar, a barátok.. és Te. Én nem akarok kiköltözni. Mert oké, úgy is tarthatjuk a kapcsolatot, de azért más... Nem akarom,hogy 'elhidegüljünk'. - Erre a szóra Milán elnevette magát.
- Úgy beszélsz mint a felnőttek. De ez az egyik, amit szeretek benned. Kisebb vagy, de mégis érettebb. 
- Ohh köszönöm:3  8 nap.. 
- Élvezzük ki te kis majom!:D - és magához húzott. Ilyenkor mindig elkap az a kellemetlen és rossz érzés.. ahj:( DE jófej volt, a lehető legkevesebbet beszélt erről az egészről, mert tudta, hogy nem ez a kedvenc témám. Minden esetre nagyon jól elvoltunk. Milánt nagyon nézte egy csaj, ami nekem nem tetszett, amit ő észre is vett. Odament a csajhoz. Mi van?! Még el se mentem, de már megcsal? Oké... Kicsit közelebb mentem, hogy halljam mit mond neki.. 
- Szia Lili vagyok.- köszönt a csaj bevetve a szerinte nagyon cuki mosolyát, ami szerintem enyhén ízléstelen volt a lófogaival.. Milán meglepett arcot vágott és csodálkozva megkérdezte: - Te látsz engem? 
Nem bírtam kitört belőlem a röhögés a csaj pedig irígykedve nézett rám, majd tisztázta magában, hogy nincs esélye, és arrébb sétált. 
- MIre számítottál?- kérdezte tőlem nevetve.
- Hát nem erre. - nevettem vele. Körülbelül egy fél órát voltam vele, mert utána mennem kellett. Puszit nyomott az arcomra, és elköszöntünk. Hazamentem, és estig tanultam.. iylen ez a 8.-ik... De nem kell felvételiznem haha:3 

 

Kedves Naplóm! 

Ma mindenki kész volt. Két röpdoga egy TZ utána tesin futottunk, a törihez semmi kedvünk nem volt és az előkészítő, amit végig untunk, és megrémisztett a gondolat, hogy az agyam ki van kapcsolva, és nem kéne unnom mert ezt tudnom kéne, de egyszerűen nem ment. Fáradt voltam, és másra sem tudtam gondolni, csak Londonra, és erre az egészre. Már csak 7 nap.. Bepánikoltam. Egy kicsit.. Ma nem fogok találkozni Milánnal egy részt: Mert nem jó ha minden nap egymás nyakán lógtok, más részt: Holnapra eléggé sokmindent kell tanulnom. Éppen geometriáztunk, amikor kinyílt az ajtó. 
- Elnézést! A 8.a osztályt hivatja az igazgatóhelyettes!Menjenek oda most rögtön! Ismerős volt a srác.. És Ricsi nem volt bent a teremben, kikéredzkedett a mosdóba.. Hmm.
- Rendben van! Gyerekek irány az igazgatóhelyetteshez!- szólt a tanárnő. A folyosón még fegyelmezettebben mentünk, és próbáltunk úgy viselkedni, mint akiknek fontos dolguk van. De valahogy a pincébe leérve  nem bírtuk tovább kitört belőlünk a nevetés. 
- Ricsi ezt komolyan gondoltad?-kérdeztem mosolyogva.
- Nem volt kedvem az előkészítőhöz - magyarázkodott. MIt fogunk mi ezért kapni? Te jó Isten. Az ofő így is utálja az osztályt egy- két gyerek kivértelével, kíváncsi vagyok mit fog szólni ehez.- Inkább menjünk el kajálni - javasolta Ricsi. Peti pedig a lába elé borult és azt magyarázta: Taníts mester! - ezen is szakadtunk:'D 
- Kihívás elfogadva ifjú Padavanom! - kész vége nem birtuk tovább. Hiányozni fognak ezek a hülyék:D

Otthon persze nem említettem a lógást, mondjuk amióta közölték, hogy kiköltözün nagyon nem beszélünk. Nem azért mert haragban vagyunk, csak valahogy nem.. Minden esetre holnap szerda. Fellépés!:D Annyira szeretek táncolni!:) Ahogy lenni szokott, begubóztam a szobámba, zenét hallgattam, házit írtam, minden ilyesmi. És aztán jött a vacsora. Anyáék pszichológust játszottak...:

- Kicsim, tudom, hogy ez most nehéz neked, de el kell fogadnod ezt... A boldogságunk érdekében! És figyelj.. van még 7 napod, élvezd ki! Lehetsz a barátaiddal, a barátoddal, akit nem tudok, hogy kicsoda, mert nem mutattad be, ezzel megsértettél, de ettől eltekintek...
- Anya. Már rég túl vagyok ezen. Dühös voltam, és vagyok de elfogadtam. Oké? 

- Akkor ezt ennyiben is hagyhatjuk..- mosolygott anya. 
- Szerintem nem kéne annyiban hagynunk - mondta Eric. Köszi már csak ez kellett. 
- Mi? MIért? - kérdeztem enyhén hisztérikusan. 
- Figyelj, ő nem akar jönni. Most csak megjátsza, hogy minden rendben, de a barátainak fogadjunk, hogy lehordott mindennek. És te ezt csak így elnézed? Chh.. te tudod...
- MI?! Én nem hordtam le semminek! Haragudtam, és csalódott voltam, de nem hordtam le semminek! 
- Igen persze... 
- Eric hagyd már békén! - szólt rá anya.
- MIért? Szerinted mit csinál folyamatosan? Lehet, hogy már nem is szűz! 
Felálltam az asztaltól. Nem voltam köteles ezt tovább hallgatni. Lezuhanyoztam, bepakoltam holnapra, felöltöztem, fogtam a táskámat, és kiléptem az ajtón. Hogy kihez mentem? M-hez. Ne gondoljatok semmi olyanra... De betelt a pohár, és rajta kívül nem volt kihez mennem. Közben gyorsan felhívtam: - Szia zavarlak? 
- Nem, miért? 
- Otthon vagy? 
- Igen, de mi a baj? 
- Nem bánnád ha ma ott aludnék nálad? Ne érts félre csak.. otthon balhé volt. 
- Persze gyere csak, úgy sincsenek itthon a szüleim, anya ügyeletes a kórházban, apám meg északai műszakban dolgozik. De hogy jössz ide? Ne menjek érted? 
- Nem köszi...megoldom. 
Egy csomó gondolat kavargott a fejemben. Anya hívogatott, de nem akartam neki felvenni, és minden egyes elhalasztott hívása jobban fájt. Végül kültem neki egy SMS-t hogy elmentem, holnap megyek suliba, minden rendben, jól vagyok, és biztonságban leszek. Nem érdekelte. Állította volna le Ericet akkor most nem lenne ez. Oké kicsit felhúztam magam. De ő mondta: Legyél a barátaiddal, használd ki az alkalmat. Akkor? Én most kihasználom. Egy 15 perc múlva ott álltam M-ék háza előtt. Csengettem. Kijött a kapuhoz, és kinyitotta. 
- Szia! - köszöntem. 
- Szia, minden rendben? - kérdezte, és engem fürkészett. 
- Nyugi, csak ez az egy éjszaka, többször nem fogok beszökni hozzád.- mosolyogtam. 
- Felőlem nyugodtan jöhetsz - nevetett. 
- És a reggel? 
- Nyugi! 8 előtt egyikőjük sem ér haza. És legalább együtt mehetünk suliba. - mosolygott. 
Egy kicsit féltem, hogy én 15 vagyok, ő 16 és hát na... Remélem semmi olyan nem jár a fejében. Végül is, még nem is csókolóztunk. Ami nem baj, örülök, hogy ő nem sürgeti. 
- Ettél otthon? -mert van kaja. Mutatott egy pizzásdoboz felé. 
- Igazából, nem, vacsora közben vesztünk össze.
- De ennyire? És anyukád nem aggódik? 
- DE folyamatosan hív. Egy SMS-t küldtem neki, hogy jól vagyok, biztonságban, minden rendben, és holnap megyek suliba. 
- Aha. Hát én ettől nem nyugodnék meg. Akkor.. elmondod, hogy min vesztetek össze? 
- Anya szóba hozta a Lonodnos témát, mondta, hogy lehetek a barátaimmal, a barátommal - itt elmosolyodtam - és én meg mondtam, hogy oké, mér túl vagyok ezen. Mert nem akartam erről beszélni. Erre Eric megszólalt, hogy szerinte nem kéne ennyiben hagynunk és jött a hülyeségével, hogy honnan tudja anya, hogy mit csinálok ilyenek és lehet hogy már nem is vagyok szűz. Erre felkaptam a vizet, és eljöttem. Oké kicsit túlzás volt de akkor is... 
- Hát kicsit tényleg túlzás volt.. De örülök, hogy itt vagy.- mosolyodott el.  
Miután megettünk egy pizzát ( nyugi ő többet evett:D ) beszélgettünk, TV-ztünk meg minden ilyesmi. Nagyon jól éreztem magam. És M nem akart semmi olyasmit. Csak rendes ez a srás!:D Reggel az ébresztőre keltem: - Jó reggelt! - mondta. 
- Mióta vagy fent? - kérdeztem érdeklődve.
- Egy ideje. Édes vagy amikor alszol. - Erre nem tudtam mit mondani. Most köszönjem meg? Vagy mi?:D
- Megyek készülődni, oké? - bólintott. 

Annyira fáj, hogy itt kell hagynom. És, hogy összejöttünk...kicsit Hoolywood film-es érzésem volt, hogy sikerült, nem volt sok valóság alapja. Valójában mind a ketten elég szubjektíven látjuk a világot, és hasonlóan. Szerencsére. 

Oldal: Naplóm
Ann's - © 2008 - 2024 - anns.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével egyszerű a honlap készítés! Programozói tudás nélkül is: Honlap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat